agg [2]
agg [2] tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; (-ani), (ritka) aggik (régies)
1. (ritka, tájszó) <Vmely anyag> térfogatában kisebb, tömörített, sűrűbb lesz; összezsugorodik, összetöpped, összeesik (2); fogy. Az aludttej túróvá agg. Fáradt lelke mint a fáradt csermely Agg, fogy és vész. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, költői) Szorong, aggódik, búsul; töpreng vmin. Agg vkiért, vmiért. Hölgye … Borzados agg, remeg és … férjét visszaóhajtja. (Vörösmarty Mihály) Nincs okom aggani az ön jövendője fölött. (Arany János) Titkolod, bár aggva kérdem … Búdat. (Gyulai Pál) Rólad az ellen aggva beszéljen. (Ady Endre)
Igekötős igék: elagg; megagg.
aggás; aggó.
