agyonlő
agyonlő tárgyas ige
<Embert, ritk. állatot> lőfegyverrel rálőve megöl. Bosszúból, hátulról, orvul agyonlő vkit. A katonaszökevényt falhoz állították és agyonlőtték. Merényletet követtek el ellene, agyonlőtték. Tűzharcban agyonlőtték. Agyonlőtte kiöregedett vadászkutyáját. Édes apám … kegyetlen haraggal im e szókat mondá: | „Hogy tiszta nevemnek ilyen foltja vagyon! | Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon.” (Petőfi Sándor) Egy embert agyonlőtt a csendőr, mert a hasába rúgott. (Gelléri Andor Endre) || a. Agyonlövi magát: lőfegyverrel öngyilkosságot követ el. Szolgálati pisztolyával agyonlőtte magát. (Kosztolányi Dezső) Száz-százharminc éve, | hogy a szeretőjét s magát agyonlőtte | a Költő. (Szabó Lőrinc)
agyonlőtt; agyonlövés; agyonlövet.
