ágyú
ágyú főnév -t, -ja, (régies) álgyú
Állványra szerelt, hosszú csövű tüzérségi lőfegyver nagyobb lövedékek kilövésére; löveg, amely nagy kezdő sebességű, rendsz. lapos röppályát befutó lövedéket lő ki. Gyalogsági, gyorstüzelő, hernyótalpas, légvédelmi, tábori ágyú; messzehordó, páncéltörő ágyú; ® szakállas ágyú; az ágyú dörög, eldördül, szól; beméri, belövi, elsüti az ágyút. Szóláshasonlat(ok): buta, mint az ágyú; szörnyen buta; be van rúgva, mint az ágyú: beszámíthatatlanul részeg; süket, mint az ágyú: nagyon süket; úgy alszik, hogy ágyú(ka)t süthetnek el mellette v. a füle mellett: olyan mélyen alszik, hogy nagy zajra sem ébred fel. Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond. (Arany János) Ágyú, gyilok, úri bitangság Nem fog a mi dús ereinken. (Ady Endre) Az ellenség egy hajnalban, váratlanul fronttámadásba ment: harminc kilométeres vonalon … megszólaltak az ágyúk. (Karinthy Frigyes)
Szólás(ok): ágyúval lő verébre v. verebekre: aránytalanul nagyszabású eszközöket használ fel vmilyen kisszerű cél érdekében, kül. vmely kisebb hiba kiküszöbölésére.
Szóösszetétel(ek): 1. ágyúdörej; ágyúgyár; ágyúkerék; ágyúlövedék; ágyúpark; 2. gépágyú; gulyáságyú; hajóágyú; mozsárágyú; nagyágyú; öregágyú; rézágyú; viharágyú.
