ajakhang
ajakhang főnév (nyelvtudomány)
Tág. ért. olyan beszédhang, amelyet ajkunk működésével (vele zárt v. szűk nyílást alkotva) képezünk; labiális. || a. Szűk. ért. felső és alsó ajkunkkal v. felső fogsorunkkal és alsó ajkunkkal képzett mássalhangzó: zárhang (b, p), orrhang (m) v. réshang (v, f). || b. Ajkunk kerekítésével (csücsörítésével) képzett magánhangzó (a, o, u, ö, ü stb.).
ajakhangú.
