ajándék
ajándék főnév -ot, -a, (régies) ajándok
1. Figyelmességből, szívességből, szeretetből vkinek ingyen adott, juttatott használati tárgy v. pénz. Alkalmi, húsvéti, karácsonyi, lakodalmi, menyasszonyi, nemzeti, névnapi, születésnapi, újévi ajándék; ajándékba: ajándékként; ajándékba ad, hoz, kap, küld; ajándékot vesz vkinek; ajándékot viszonoz, visszautasít; ajándékul küld, visz vmit vkinek; ajándékkal elhalmoz, meglep vkit. A dúsgazdag nagybátyja … egy papír húszkoronást adott lakodalmi ajándékul. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan adomány, amellyel vkinek jóindulatát, barátságát v. részrehajlását akarjuk megnyerni, megszerezni, biztosítani. A tárgyalás előtt ajándékot akart eljuttatni a bíróhoz. Ajándékkal kedveskedett a főkönyvelőnek. Bíráink itt Porváron fajunk keleti származását akarják bebizonyítani, amely szerint tisztviselőhöz ajándék nélkül senkinek közelíteni nem szabad. (Eötvös József) || b. Olyan nagyra értékelt dolog, képesség, amelyet vmely felsőbb, természetfölötti hatalomnak tulajdonítanak. Isteni ajándék; ® kegyelmi ajándék; az istenek, a múzsák ajándéka. || c. (népies) Újszülött gyermek. Te kis ajándék.
2. (rendsz. állítmányként) (bizalmas) Alkalmi áron, nagyon olcsón vásárolt áru. Egy pár ilyen cipő ajándék ezért a pénzért!
3. (átvitt értelemben, választékos) Örvendetes, szerencsés, nem várt cselekedet, esemény v. alkalom. Micsoda kedves ajándék tőled, hogy meglátogattál. Drága ajándék volt számunkra a dús májusi eső. Azt, hogy valamennyien és egészségesen együtt lehetünk, tekintsük a jó sors ajándékának.
Közmondás(ok): Ajándék lónak ne nézd a fogát: nem illik az ajándékot bírálgatni, becsmérelni.
Szóösszetétel(ek): 1. ajándékadó; ajándékár; ajándéklevél; ajándékpénz; 2. jegyajándék; nászajándék.
ajándékos.
