akaratos
akaratos melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, aki mereven ragaszkodik sokszor önkényes, szeszélyes szándékához, s akit elhatározásától nehéz eltéríteni; önfejű, makacs, nyakas. Akaratos jellem, természet; akaratosan toporzékoló gyerek. Akaratosan dobbantott lábával. Jer ide már, jer ide már, ha mondom, Ne légy olyan akaratos, galambom! (Petőfi Sándor)
2. Ilyen emberre valló, rá jellemző, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>. Akaratos kijelentés, modor, viselkedés. Nástya vigyorgott s akaratos makacs fejét kacéran hajtotta a balvállára. (Mikszáth Kálmán)
akaratosság.
