akármi
akármi névmás, általános
A. (önálló mondatban)
I. (főnévi)
1. Bármely szóba jöhető, elképzelhető tárgy v. dolog; mindegy, hogy mi; akár ez a tárgy v. dolog, akár vmi más. Addig még akármi történhetik. Akármibe fogadok. Akármit felvehetsz, nem kell parádéba öltöznöd. Felőlem mondhatnak akármit. Beszéljen arról, amiről akar. Akármiről. (Kosztolányi Dezső)
2. Akármilyen foglalkozású, hivatású, társadalmi állású személy. Ha tanulsz, akármi lehet belőled. Ne legyen tanár. Nem önnek való az. Legyen más. Akármi. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas) <Fogadkozásként, tagadó mellékmondattal> Akármi legyek, ha …: mondhatnak, aminek akarnak, történjék velem bármi; ha (meg nem teszem v. ha nem így van). Legyek én akármi, ha csuffá nem teszem. (Arany János) Akármi legyek …, ha nincs a dologban valami ördöngősség. (Mikszáth Kálmán)
3. <Gyak. tagadó értelmű kijelentésben:> mindennapi, közönséges, jelentéktelen dolog. Ez már mégsem akármi! Nekik nem jó akármi! Akármiért nem adok pénzt.
4. (bizalmas) <Dacos feleletben:> az, ami éppen; kinek mi köze (mi közöd) hozzá, hogy mi?!; semmi közöd hozzá, hogy mi! [Mi történt veled?] – Akármi, nem kötöm az orrodra. [Mi az, ami a kezedben van?] – Akármi, semmi közöd hozzá!
II. (melléknévi) (ritka, irodalmi nyelvben) Akármilyen, akármiféle, akármelyik. Akármi néven nevezendő: akármilyen. Nem akármi lány a: Kisasszony, az is fő: bosznya [= bosnyák] király lánya. (Arany János) Akármi föltétel alatt …, én ráállok. (Jókai Mór)
III. (határozószó-szerűen) (ritka) Akármennyire, akármilyen mértékben, fokban. Akármi szépen, jól.
B. (kötőszó-szerűen, megengedő értelmű mondat bevezető szavaként) (Ha) akármi (A. I–III) … (is); (ha) akármely, akármilyen; (ha) akármennyire. Akármi történik, nem engedünk. Akármihez fogott, semmi sem sikerült neki. Akármit beszélsz, ebben nincs igazad. Akármivel kínálták, semmit sem fogadott el.
