akó
akó főnév -t, -ja (régies)
1. (Országok, sőt városok szerint különféleképpen meghatározott) általában félhektónyi űrmérték. Bécsi, magyar, pesti, soproni akó. Egy magyar akóban 64 icce (32 pint) volt. Akóval mér.
2. jelzői használat(ban) Ilyen mennyiségű. Megittak egy akó bort. Hogy egy akó török vér öntődjék, egy félakó keresztény vér ment rá. (Mikszáth Kálmán)
3. Ekkora mennyiség vmiből. A bor akója ezer forint volt. Akónként vásárolta a bort.
4. (ritka) Ilyen űrmértékű edény. Gurítsd ide azt az akót.
akónyi.
