alapos
alapos melléknév -an, -abb
1. Olyan <állítás, vélemény>, amelynek kellő, elégséges alapja (III. 2) van; megalapozott v. annak vélt. Alapos érvek, gyanú, vád. [A református papok] rég beadták a tractushoz alapos észrevételeiket. (Eötvös József) Ha ez az ajtó zárva lesz, akkor a gyanú alapos. (Jókai Mór) || a. Alapos ok: nyomós, fontos ok. Két év előtt alapos okaim voltak remélni, hogy családunkat kitüntetés éri. (Vas Gereben)
2. Minden lényeges részletre kiterjedő, minden mozzanatában átgondoltan, korszerűen végrehajtott <cselekvés>; tüzetes. Alapos elemzés, kutatás, munka, nagytakarítás, tisztogatás, vizsgálat. Csak nagynehezen szánta rá magát az öltözködés alaposabb végrehajtására. (Móricz Zsigmond) || a. Jól megalapozott, adataiban megbízható <szellemi tevékenység v. ennek eredménye>. Alapos ismeretek, könyv; alapos tudással szól vmihez. Szívesen hallgattuk, mert nem volt nagyképűsködő, … nem nézett ő soha semmit sem alaposan, „tudományosan”. (Kaffka Margit)
3. Az átlagosnál, a megszokottnál, a vártnál nagyobb (méretű). Alapos felsülés.
4. Olyan <személy>, aki a rábízott munkát gondosan, pontosan és lelkiismeretesen végzi; megbízható. Alapos ember, szakember; alapos munkása a maga mesterségének. || a. Olyan <személy>, akinek széleskörű, megbízható tudása van. Alapos ismerője a kérdésnek. Rendszertelenül gyűjtötte ismereteit, … egy téren se volt alapos tudós. (Ambrus Zoltán)
