áldott
áldott melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (vallásügy) Hálával, áldva magasztalt, dicsőített <szent személy>. Áldott legyen az Isten. || a. Hálával, kegyelettel, áldva emlegetett. A szájhagyomány éppen úgy megőrizte áldott hírét, mint testét a természet csodái. (Jókai Mór) || b. Áldott emlékezetű: néhai, jó emlékezetű. || c. (népies) Megáldott, megszentelt. Áldott ostya.
2. (vallásügy) Olyan <személy>, akit az Isten vmely kegyelmi ajándékkal megáldott. Mária, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. Oh, kegyes szűz, méhben áldott! (Arany János) || a. (választékos) Áldott állapot: terhesség. Ne egyél olyan gyümölcsből, amit egy áldott állapotban levő asszony megkíván … (Jókai Mór) Az ember fejjel utánaintett az elmenő asszonynak. – Látta? … áldott állapotban van. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka, költői, túlzó) A sorsnak vmely adománya folytán nagyon boldog. Áldott az, [aki] … nem merő síp a sors ujja közt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Boldog, ki tűr és megbocsát, S ki szenved, százszor áldott! (Reviczky Gyula)
3. A sorstól, a természettől javakban gazdagon részeltetett. Áldott föld az ilyen, ahol örökös a tavasz. (Móra Ferenc)
4. Olyan, amiből vmi jó származik, amiből áldás fakad vkinek a számára. Áldott élet, nap; áldott szerencse, tavasz; szegény ember áldott tehénkéje. Áldott magánosság, jövel! (Csokonai Vitéz Mihály) Piros a Pecsétje; Finom a hajtása: Óh áldott, Óh áldott A keze-irása! (Arany János) Ha nem is adott még sok derűt, Áldott a mi találkozásunk. (Ady Endre) || a. Javakban, áldásban, örömökben gazdag <időszak, kor>. Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, | … Te nyitod rózsákat meg illatozásra. (Balassi Bálint) Áldott nyári délután Járunk az erdőben. (Tóth Árpád)
5. (olykor gúnyos) Jósága, önfeláldozó magatartása miatt szeretetet, tiszteletet érdemlő <személy, személyt jelképező testrész>. Áldott kéz. Nem érdemes, | hogy a szerette jó királyom áldott | szivét kezében tartja. (Katona József) Bajuszt kapván áldott nője, Elkergette, vén korában. (Arany János) || a. Áldott jó: a) nagyon békességes, szelíd, jó <ember>; b) (gúnyos) kiállhatatlan <személy, emberi magatartás, megnyilatkozás>. || b. (gúnyos) Áldott rossz ember (volt): rosszindulatú, kellemetlenkedő ember (volt). || c. (ritka) <Általában vmely dicsérő, elismerést jelentő melléknév előtt fokozó határozószóként:> nagyon, jólesően, gyönyörködtetően. Oh kedves pamlagom, Be áldott puha vagy! (Petőfi Sándor)
6. <Időhat előtt az egész v. minden jelző nyomósítására.> Egész áldott nap; minden áldott percben. A vadászat minden áldott nap folyt. (Eötvös József) A kislányt egy hétig, minden áldott nap betolták a műtőbe. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -at, -ja v. -a
1. (ritka) Az, akit a sors, az élet javakkal halmozott el; bőségben élő, gazdag, szerencsés ember. Az élet áldottjainak táncoló kedvök van. (Tolnai Lajos) || a. (vallásügy, régies) Istentől testi-lelki javakkal gazdagon megáldott személy. Nemes tanács … s ennek | Tagjai légyetek áldotti Istennek. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (tréfás, bizalmas) Áldotta-teremtette: <enyhébb káromkodásban:> szedte-vedte teremtette, a kutya mindenit; az áldottát: a kutyafáját, a mindenit!; áldottának: ördögnek, nyavalyának. Erre amarra adta áldotta teremtette, ami sok csak sok. (Petőfi Sándor) De mi az áldottának jönnek kegyelmetek ilyen sokan? (Jókai Mór)
