alélt
alélt melléknév -an, -abb (választékos)
1. <Betegségtől, fáradtságtól, kimerültségtől> ájulás- v. alvásszerű állapotba került, ilyen állapotban levő <személy>. Minden ág megtépte, tüske megszakgatta, Ugy, hogy még aléltabb most az isten-adta. (Arany János) Kiki ölében vitte, amit féltett, amit szeretett, némelyik egy-egy nagy ládát … más alélt nejét, gyermekét. (Jókai Mór) Leírni nem merem … Papp Józsefné … mint omlott össze aléltan a folyosó köveire. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Magatehetetlen. Aléltan várod, Míg fejeden végkép teljesül a károd? (Arany János)
2. Olyan <érzés, közszellem, korszak, lelkület>, mely egy időre erejét vesztette, híjával van az alkotókedvnek, kezdeményező, bátor elszánásnak; bágyadt, fásult. Bánk bán megjelenésekor még alélt volt a közszellem. (Gyulai Pál) [Berzsenyi.] Zord énekes, borongva ünnepellek, Alélt idők felém rémlő kolossza [= kolosszusa]. (Tóth Árpád)
3. (ritka) Olyan <növény, virág>, mely a szárazság v. erős napsütés miatt lankadtan lehajlott, legörbült; kókadt. Bandi földerült, kinyílott, mint az alélt virág, melyet az áldott, májusi zápor locsolt meg. (Kosztolányi Dezső) || a. (választékos) Erejét vesztett, elhagyott <állat>. Belől egy bús szegletben, aléltan … Állt egyedűl dúlt széna között gyors hadviselő mén. (Vörösmarty Mihály) [A költő] alélt hattyú gyanánt Várja magára a halált. (Arany János) || b. (ritka) Vmitől elepedt <személy>. Illat-e ez, melyet beszivok szomjamban aléltan …? (Vörösmarty Mihály)
aléltság.
