álldogál
álldogál tárgyatlan ige -t, -jon
Hosszabb ideig áll vhol v. majd itt, majd ott. A kapuban álldogál. Ott álldogált az ablakom alatt. Ahogy álldogáltam utca szögletén, Nagy sietve jött egy szálas úr felém. (Czuczor Gergely) Álldogálok a tó partján Szomorúfűz mellett. (Petőfi Sándor) A vendégek ott álldogáltak körben. (Kosztolányi Dezső) || a. Tétlenül, dolgát mulasztva, hosszabb ideig áll vhol; ácsorog. Ne álldogálj, menj a dolgodra!
Igekötős igék: elálldogál.
álldogálás; álldogáló; álldogáltat.
