alt
alt főnév -ot, -ja (zene)
1. A legmélyebb női (v. gyermek) énekhang. Az alt mélyebb, mint a szoprán. || a. Ilyen hangú (énekes)nő v. gyermek. A hangpróbán kiderült, hogy ő is alt.
2. <Énekkarokban> a legmélyebb női (v. gyermek-)szólam, ill. az ezt a szólamot éneklő személy v. személyek együtt. Teljes buzgósággal kezdte rá az altot. (Tolnai Lajos) Az énekhangpróbán nagy büszkeségére bevette a tanár úr a karba altnak. (Móricz Zsigmond)
3. <Többszólamú zeneművekben> a szoprán és a tenor közötti szólam.
4. jelzői használat(ban) Alt hangú, altként (1) hangzó, rá jellemző. Alt énekesnő; alt hang(ú), szólam(ú); alt női hang.
Szóösszetétel(ek): altszerep; altszóló.
