amerre
amerre határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (gyak. a főmondatban arra rámutató szóval)
1. A vele kapcsolt mondatban megjelölt irányban; amely irányban. Menjen, amerre akar. Arra menjünk, amerre a múltkor. Éva arra kívánt menni, amerre a pillangók. (Gárdonyi Géza)
2. A vele kapcsolt mondatban megjelölt helyen; ahol. Amerre jártunk, szép rétek és legelők voltak. Amerre én járok, még a fák is sírnak. (népköltés) Amerre Marci járt, volt harang szólása. (Petőfi Sándor) Minden ablak megnyílt, amerre a hintók elrobogtak. (Mikszáth Kálmán)
3. <A főmondatban utaló szóval kifejezett v. csak hozzáértett összességre utalva, gyak. csak szóval nyomósítva:> a) amilyen sok irányban; akármerre. Amerre (csak) nézek, (mindenütt) hullámzó búzatáblákat látok; b) amilyen sok helyen; akárhol. Amerre (csak) jártam, (mindenütt) szívesen fogadtak.
4. (bizalmas) Arra, amerre: mindegy, hogy merre, akárhova; semmi közöd hozzá, hogy merre. [Merre mész?] – Arra, amerre.
