analitikus
analitikus melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (tudományos, választékos) Elemző, felbontó, részeket vizsgáló. Analitikus gondolkodás: olyan g., amely a fogalmakat analízis (1, 1a) útján igyekszik megérteni, megmagyarázni. Analitikus elme: elemző vizsgálatra hajlamos e.; analitikus módszer.
2. (tudományos) Az analízis (1, 1a) módszerét alkalmazó. Analitikus geometria: analitika. Analitikus magyarázat, vizsgálat. || a. (filozófia) Analitikus ítélet: olyan í., amely azt mondja ki, ami a dolog fogalmában már benne van.
3. (nyelvtudomány) Analitikus nyelv: olyan ny., amelyben a szavak közötti kapcsolatokat a mondatban nem a szavak ragozott alakjai, hanem a szórend, segédszavak stb. jelzik.
4. (irodalomtudomány) Lélektani elemzéssel végzett, készült. Analitikus emberábrázolás; analitikus regény.
5. (ritka) Foglalkozásszerűen lélekelemzést végző. Analitikus orvos.
II. főnév -t, -ok, -a (ritka) Elemző gondolkodó, elemző módszert alkalmazó író. || a. (ritka) Foglalkozásszerűen lélekelemzést végző orvos. Egy analitikus kezelte.
