apparátus
apparátus főnév -t, -ok, -a (régies írva: apparatus is)
1. (sajtónyelvi) Az államigazgatáshoz, ill. annak egyes területeihez (közigazgatás, közgazdaság, pénzügy stb.) v. valamely (pl. pártszervezethez tartozó hivatalok, intézmények csoportja v. összessége.
2. (sajtónyelvi) <Vmely feladatkörben> a szükséges, megszervezett munkaerők és munkaeszközök összessége. A nyomozás hatalmas apparátussal indult meg. Munkájukhoz nem volt meg a kellő apparátus.
3. (kissé régies) Felszerelés, berendezés. Múzeumi, nyomdai, tűzoltói apparátus. Összerogyott, … úgy fogták föl és vitték a szobájába, ahova doctor Wolffius az egész orvosi apparátusával együtt nyomban követte. (Jókai Mór)
4. (tudományos) Vmely tudományos munkához szükséges segédeszközök, jegyzetek, forrásanyagok összessége. Kritikai, művészeti, statisztikai, történettudományi apparátus; hatalmas apparátussal írt mű.
5. (műszaki nyelv) Készülék, műszer, szerkezet.
6. (biológia) <Ember, állat, növény szervezetében> vmely egységes tevékenység, folyamat végzésére, ellátására való szervek összessége. Emésztő, légző, úszó apparátus.
Szóösszetétel(ek): államapparátus.
apparátusú.
