arató
arató melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, amely arat (főleg 1). A földeken arató munkások; a közelben arató gép; a sebesültek közt arató halál.
II. főnév aratót, aratója Gabonát arató személy. Részes arató. A birtokra ötven arató érkezett. A lankadt arató ledűl izzadt fővel, Hogy majd dolgát kezdje megújúlt erővel. (Csokonai Vitéz Mihály) Dús búzakalász hullámos tengere játszik, S a barnult arató vig dal közt hosszú kepét rak. (Berzsenyi Dániel)
Szóösszetétel(ek): aratóbanda; aratóbrigád; aratókombájn; aratólány; aratónép; aratónő; aratótárs.
aratói.
