arculat
arculat főnév -ot, -a v. -ja
1. (irodalmi nyelvben, régies) Arc (1), ábrázat (1). A lánykák … bámuló arculataikat ki-kidugták az ablakon. (Kemény Zsigmond) Reám emelte nyilt arcúlatát. (Tompa Mihály) A fogyó hold mind másvilágiasabb arculatot mutatott. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vminek lényegét kifejező külső megnyilvánulása, jellemző külső képe, látható része; arc. Az ország új arculata. Szellemi arculata nem mutat újat. A társadalom arculatát a termelési mód határozza meg. Szenczy grófnő … szellemi arculatja [Jósika nőalakjával] … legnagyobb rokonságot mutat. (Vörösmarty Mihály)
arculatú.
