árkol
árkol ige -t, -jon
1. tárgyas Árokkal (1–2), ritkábban gödrökkel ellát, szegélyez v. körülvesz vmely területet, rendsz. azért, hogy a fölös vizet levezesse (róla, onnan). Az út szélét árkolja.
2. tárgyatlan Árkot (1–2) ás. Ás-vés, farag, árkol, cölöpöl a jobbágy. (Arany János) || a. tárgyatlan (katonaság) Földbe vájt fedezéket, védelmi állást épít.
Igekötős igék: beárkol; elárkol; körülárkol.
árkolás; árkolgat; árkolható; árkoló; árkolt; árkoltat.
