ármányos
ármányos melléknév -an, -abb (választékos)
1. Ármányt szövő, gonoszan cselszövő, alattomosan fondorlatos <személy>. Ármányos ellenség, lélek. Mint a megrögzött és ármányos bűnösök szokása, még neki áll följebb. (Gyulai Pál) || a. Ilyen személyre valló, jellemző <cselekedet, magatartás>. Ármányos ravaszsággal pislantott szelídséget mímelő kék szemeivel. (Krúdy Gyula) Ármányos terveket szőttek és ki-ki leste, figyelte, kémlelte a másikat. (Kosztolányi Dezső)
2. (rendsz. tréfás) Ravaszul, hamisan ügyes, furfangosan leleményes <személy>. Ármányos fickó! Adta ármányos deákja! ármányos ügyvéd.
3. (néha tréfás) Ravasz, furfangos ügyességgel készített <szerkezet>. Ármányos gép. A szekrénykében ármányos pokolgép volt rejtve, mely a falhoz mázolta a szegény kozákot. (Jókai Mór)
ármányosság.
