ásatag
ásatag melléknév -abb (csak a 2. jelentésben)
1. (ásványtan) A régebbi geológiai, földtani korszakokban a föld alá került, ott megkövült és ilyen állapotban feltárt. Ásatag állat, növény, őslény. A borostyánkő egy kihalt fenyő ásatag gyantája. Humboldt megesküdött rá, hogy … ásatag majom nem találtatik sehol. (Jókai Mór) || a. (ásványtan) Olyan <réteg, kőzet>, amelyben megkövült állati és növényi maradványokat találnak. Ásatag kőzet. || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A fájdalom … mély, ásatag rétegeit bolygatta meg pár szava. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, tréfás v. rosszalló) Elmaradott, idejét múlt, vízözön előtti. Ásatag eszmék. Amint meglátta ezt az … eleven ásatag embert …, meg nem állhatta, hogy el ne kacagja magát. (Jókai Mór)
