átalakul
átalakul [t-a] tárgyatlan ige
1. Addigi alakjától eltérő, más alakot ölt; külső formájában teljesen v. nagymértékben megváltozik. A lakás azóta átalakult. A falu azon az úton van, hogy a leggyorsabb tempóban átalakuljon. (Móricz Zsigmond) || a. Vmivé átalakul: felveszi vminek az alakját, szerepét v. jellegét. A víz átalakul gőzzé. A hernyó átalakul pillangóvá. A tanya átalakul kisközösséggé. A vetélytárs átalakult ellenséggé. Az urak kártya-partikká alakultak át, az asszonyok pletykázó kompániákká. (Mikszáth Kálmán) A mai házasságban a férj lassan átalakul eltartóvá, a feleség eltartottá. (Móricz Zsigmond)
2. Lényeges tulajdonságában v. tulajdonságaiban megváltozik. A gazdasági alap megváltozásával átalakul az egész felépítmény. Láttam egy szolganépet … szabad nemzetté átalakulni. (Jókai Mór) Ez aztán tökéletesen átalakult, ez a nép. (Móricz Zsigmond) || a. Vmivé átalakul: átváltozik. A must átalakul borrá. [Az] ijedelem … remegéssé alakult át. (Kemény Zsigmond)
átalakuló; átalakult.
