átkelés
átkelés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az átkel (1) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki átkel(t) vmin. Hannibál átkelése az Alpokon; a gázlón, a hegyen való átkelés; az átkelés előkészületei, veszélyei. || a. Kül. <hajón, csónakkal, kompon> vmely nagyobb álló- v. folyóvíz túlsó partjára való átjutás, áthajózás. Angliába, Amerikába való átkelés; átkelés motorcsónakon. A folyón könnyen ment az átkelés. Az utazás legveszélyesebb része a Tiszán való átkelés volt. (Eötvös József) A zivatar haragjában történt átkelés a Vágon … sokkal több volt, mint amennyit női idegek elviselni képesek. (Jókai Mór)
2. (ritka) <A folyó partján> az a hely, ahonnan rendszeresen közlekedő vízi járművel át lehet jutni a túlsó partra. Dömösi átkelés.
átkelési.
