átlábol
átlábol ige átlábal
1. tárgyatlan és (ritka) tárgyas Átlábol vmin v. vmit: kül. sekély vízen, vizes, sáros v. a léptek számára nehéz területen lábolva áthalad, ill. általában gyalog (rendsz. mezítláb) átmegy vmin. Átlábol a patakon, a sáros kocsiúton, a magas fűvel borított réten; átlábolja a patakot. Pozsonynál feküdött a francia tábor, Azon ugyan földi lélek át nem lábol. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan és tárgyas (átvitt értelemben) <Nehézségen, veszélyen> kisebb-nagyobb nehézségek között sikeresen túljut. Átlábol minden veszélyen. Egy … megbukott diák … a „Gyuri bácsi” protectiójával akarja átlábolni a tudományos pályát. (Mikszáth Kálmán)
átlábolás; átlábolhatatlan; átlábolható; átláboló; átlábolt.
