átömlik
átömlik [t-ö] tárgyatlan ige, (régies, választékos) átömöl
1. <Folyadék, szemcsés, szemes v. gáznemű anyag> nagy tömegben, ömölve átjut, átfolyik vmin. A víz átömlik a gáton. A füst átömlik a nyíláson. || a. Átömlik vhonnan vhova: eddigi helyéről más helyre ömlik. A forrás vize átömlik a medencébe. A gáz átömlött a szobába. A búza, a liszt a kibontott zsákból átömlött a hombárba. Rózsaszín világ ömlik át a terembe, tündéries színezetet adva a tárgyaknak. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nincs kebel, hová érzésem heve átömöljön. (Jósika Miklós) Lelke lángja átömölni látszott Dalma arcába. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Átömlik vkin, vmin vmi: végigömlik (3). Melegség ömlött át rajta.
átömlés; átömlő; átömlött.
