átruház
átruház tárgyas ige
1. (jogtudomány) Átruház vmit vkire, vmire: vmely jogot v. kötelezettséget saját elhatározásából törvényes formák közt átenged vmely természetes v. jogi személynek, ill. áthárít vkire, vmire. Átruházta a használati jogot. Minden jogát átruházta a kiadóra. Átruházta követelését egy barátjára. || a. (történettudomány) Átruház vmit vkire: vmely birtokot, címet saját elhatározásából törvényes jogi formák közt átad vkinek úgy, hogy maga teljesen lemond róla. Kisebbik birtokát átruházta unokaöccsére. Címeimet rád átruházza … (Eötvös József) Erdélyi jószágomat átruházom örök áron Kapira. (Jókai Mór)
2. (pénzügy) Hitelt átruház: intézkedik, hogy a szóban forgó hitelt vmely más, az eredetitől rendeltetésében eltérő költségvetési fejezetben, címben, rovatban használják fel. A hitelt más költségvetési évre nem szabad átruházni.
3. (régies) Átruház vmit vkire: vmely munkát, ügyet áthárít vkire, vki másra bíz. Sándor cár, amint … tanácsosára átruházhatta az ország gondjait, egészen visszavonult. (Jókai Mór)
átruházhatatlan; átruházható; átruházó; átruházott; átruháztat.
