átsiklik
átsiklik tárgyatlan ige
1. Vhol úgy siklik (1–4), hogy vmin átjut. Átsiklik az akadályokon, a jégen. A csónak átsiklik a tó tükrén. Átsiklott a tömegen. A kígyó átsiklott a kis réten. A gyerek átsiklott vkinek a karja alatt. A vipera átsiklott a kövek közt. Ügyesen átsiklottak a cigány körül tolongó párok tömegén. (Herczeg Ferenc)
2. Vmely más helyre siklik, rendsz. kisebb távolságon v. akadályon keresztül. A csónak átsiklott a túlsó partra. A gyerek pillanatok alatt átsiklott a nagyanyjához. A hajó … a nyílt tenger hullámairól átsiklik a kikötő poshadt, olajzöld vizére. (Kuncz Aladár)
3. (átvitt értelemben) Átsiklik vmin, vmi fölött: <beszéd, leírás, elbeszélés közben> vmely részleten észrevétlenül, egészen röviden v. azt meg sem említve, átmegy, ill. továbbmegy. A kényes kérdéseken ügyesen átsiklott. [A levélben] némely dolog fölött röviden átsiklott. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) <Vki v. vkinek a figyelme, szeme> zökkenő, fennakadás nélkül továbbmegy vmin úgy, hogy nem veszi észre v. nem akarja észrevenni. Átsiklik a hibákon. Átsiklott rajta. Átsiklott a szeme a sajtóhibákon. Ezen az ellentmondáson átsiklott a figyelme.
4. (átvitt értelemben) <Nehézségen> könnyen, észrevétlenül, az akadályokat legyőzve v. megkerülve túljut. Ezen a bajon hamar átsiklottunk.
5. (átvitt értelemben) <Figyelem, elbeszélés, tárgyalás> észrevétlenül, hirtelen vmely másik tárgyra tér. Az elvi fejtegetés itt átsiklott egy gyakorlati kérdésre. E ponton siklik át a vita eddigi teréről másra. (Gyulai Pál) Az esernyőről az „angyalra” siklott át az esze. (Mikszáth Kálmán)
átsiklás; átsikló; átsiklott.
