átszalad
átszalad tárgyatlan ige
1. Vhova átszalad: bizonyos határon túl levő helyre szalad; átfut. A gyerek átszaladt a túlsó oldalra. || a. (bizalmas) Rövid időre vmely közeli helyre gyalog v. ritk. kocsin sietve átmegy; átfut. Átszaladt a szomszédba teknőért. Este átszaladok hozzátok. A fogat csakhamar előállott s bíró uram átszaladt Hámfalvára. (Mikszáth Kálmán)
2. Vhol átszalad: vmin keresztül annak másik szélére, másik oldalára v. azon túl levő helyre szalad; átfut. Átszalad a kocsiúton, az udvaron. Átszaladt az alagúton. Helyemre hirtelen | egy gyermek állt … | s futni kezdett, … s vele, amelyen átszaladt, | megint láttam a régi fa-hidat. (Szabó Lőrinc)
3. (átvitt értelemben) Átszalad vmin: <kisebb szél, villamosság> nagyon gyorsan, gyak. csak egy pillanat alatt áthalad rajta; átfut. A villám átszaladt a fűtőtest csövén. Ősszel a cserjén a szellő átszalad. (Eötvös József) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Testi érzés> hirtelen végigfut; átfut vkin, vmin. Átszaladt a hátamon a hideg. Nem tagadom; szívemen átszaladt valami reszketés. (Tolnai Lajos) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Mosoly, fintor, rendsz. arcon> egy pillanatra láthatóvá válik, aztán eltűnik; átfut. Gonosz mosoly szaladt át az ajka körül. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) <Kéz, íróeszköz> gyors írás közben akaratlanul átmegy vmely másik, bizonyos határon túl levő helyre v. átmetsz vmely határt. Átszaladt a tollam a margóra. A kéz, mely e lapot teleírta, könnyen átszaladhat a szomszéd lapra is. (Jókai Mór)
átszaladás; átszaladó; átszaladt.
