áttelel
áttelel tárgyatlan ige
1. <Növény, állat> télen át életben marad; átéli a telet. A méhek áttelelnek. Rosszul telelt át a szőlő. Enyhe télben áttelel az árpa is. Ilyen takarmánnyal jól áttelel a jószág. A halak áttelelnek a jég alatt. A rosszul permetezett fa kérgében áttelelnek a kártevő rovarok.
2. <Ember, vadállat> télen át meghúzódik vhol. Majd csak áttelelünk ebben a kis szobában. A medve áttelel a barlangjában.
áttelelés; áttelelő; áttelelt; átteleltet.
