áttört
áttört melléknév -en [e]
1. Olyan dolog, amelyet áttörtek (főleg az ige 1, 2. jelentésében). Áttört borsó; áttört fal; áttört gát.
2. (ruházkodás) Lyukacsos hímzéssel díszített <kézimunka, ruhadarab>. Áttört hímzés, munka, selyemruha, terítő; arannyal, ezüsttel áttört kézimunka. Szemben … arannyal áttört török kaftán függött. (Jósika Miklós) || a. (szövőipar) Olyan <szövet>, melyben a fonalaknak külön berendezés segítségével történő elhelyezkedése következtében szabályosan, minta szerint lyukak vannak.
3. (művészettörténet) Lyukacsos díszítésű <iparművészeti v. építészeti alkotás>. Áttört kőpárkány; (régies) áttört művű: művészi gonddal készült lyukacsos díszítésű. Volt egy keresztfolyosó … egy áttört művű rácsajtóval. (Jókai Mór) Az áttört, szeszélyes kőcirádák bűvös fényben fürödtek. (Herczeg Ferenc)
