áttűz
áttűz ige
1. tárgyas Áttűz vmit: tűt úgy szúr keresztül vmin, hogy azzal hozzáerősíti vmihez; megtűz vmit. Áttűzi a gallérját, a nyakkendőjét. || a. tárgyas (ritka) <Tűt> szúrva átjuttat vmin, és így a tű segítségével átfog, összeköt vmit. Áttűzi a melltűt a gallér két csücskén.
2. tárgyas <Feltűzött v. kitűzött tárgyat> helyéről kivesz, és más(ik) helyre tűz (I. 4a). Áttűzi a zászlót a másik oldalra.
3. tárgyas (ruházkodás) <Ruhaneműt> ideiglenes öltésekkel gyorsan összetűz. Ma csak áttűzi az inget, holnap folytatja a varrást.
4. tárgyatlan <Nap> sugaraival tűzve (II) keresztülhatol vmin. A nap áttűzött a vékony függönyön. A nap itt-ott halaványzöld fénnyel tűzött át a falombokon. (Gárdonyi Géza)
áttűzés; áttűzet; áttűzhető; áttűző; áttűzött.
