átvet
átvet tárgyas ige
1. (ritka, választékos) (Vmin) átvet vmit vhova: úgy vet, dob vmit, hogy vmin túl leesik vhova; átdobja vhova. Mielőtt átugrott volna, átvetette a zsákot a kerítésen. || a. Vmit átvet a vállán: úgy dob fel a vállára v. úgy helyez el a vállán vmely hajlékony tárgyat, rendsz. ruhadarabot, hogy egyik része a vállán elöl, másik része hátul csüng le. A kabátot, a kötelet, a tarisznyát, a zsákot átvetette a vállán.
2. Átveti magát (vmin, vhova): hirtelen vetődve átugrik vmin. Átvetette magát a kerítésen. Egy percig a kapu tetején himbálózva, átvetette magát az udvarba. (Jókai Mór)
3. (katonaság) <Csapatot, harcászati egységet> rövid idő alatt vmely más(ik) helyre vezényel; átdob. A cári kormány a felkelés elfojtására csapatokat vetett át Moszkvába.
átvetés; átvetett; átvethető; átvető; átvetett.
