azbeszt
azbeszt [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e] (régies írva: asbest is)
1. (ásványtan) Szürke v. zöldes színű, fényes rostokból, hosszú, laza, hajlékony kristályokból összetett tűzálló ásvány. || a. Ennek rostjaiból készített hőszigetelő anyag. A bútorok támlánya [= támlája] bronz, szövete azbeszt, azokat meggyújtani nem lehet. (Jókai Mór)
2. jelzői használat(ban) Azbesztből (1) készült <használati tárgy>. Azbeszt kesztyű, ruha. Kemény nem egyszer hasonlítja a képzelmet asbest tekercshez, melyet, ha tűzbe vetnek, eltűnik róla a régi írás s lapjára új betűk jegyezhetők. (Péterfy Jenő)
Szóösszetétel(ek): azbesztbeton; azbesztcement; azbesztpala; azbesztrost; azbesztszál.
azbesztes.
