azonosság
azonosság főnév -ot, -a, (elavult) azonság
1. Két v. több személynek v. dolognak egyenlő, egyező volta, teljes (meg)egyezése. A két eljárás azonossága; érdekeik azonossága; nézeteik azonossága; a formák azonossága; a szövegek azonossága. Megállapítja az azonosságot. [A kocsis] vallomása … az azonosságot Ráby Mátyás és Gyöngyöm Miska között kétségtelenné teszi. (Jókai Mór) A kettőnek azonságáról vagyis … a moldvai népmondának az ó-székely balladából eredtéről … nem kételkedhetünk. (Gyulai Pál) || a. (régies) Személyazonosság. Mindig megnézte a gyermek mellét, azon egy szeder-alakú anyajegy van; hogy meggyőződjék azonosságáról. (Jókai Mór)
2. (mennyiségtan) Olyan egyenlőség, amely az ismeretlen számot jelölő betű(k) bármilyen értéke mellett fennáll. Pl. a–(a–b) = b.
3. (filozófia) Az a kategória, amely vmely tárgynak, jelenségnek önmagával való azonos voltát fejezi ki. Az azonosság elve; a konkrét tárgy azonossága viszonylagos, átmeneti.
4. (ritka, régies) Változatlanság, egyformaság. Petrarca s nálunk Kisfaludy, fáraszt a thema örök azonosságával. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): személyazonosság.
