bábu
bábu főnév -t, -ja
1. (régies, ritka) Játékbaba. [A leánynak] bábu kellene még … [a fiúnak] papirossárkány, nem feleség. (Mikszáth Kálmán)
2. Báb (2–3). Csak bábuk. Bábuja voltam a papának is, bábud voltam neked is; igaz, hogy nekem is megvoltak a bábuim, a gyermekeim. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, régies) Szép (külsejű), de lelkileg üres ember, főleg nő. Mindössze is csak egy Csinos kis bábu vagy. (Vörösmarty Mihály)
3. A sakk- és a tekejátékban haszn., meghatározott alakúra faragott fadarab. A kuglizók kilenc bábura dobják a golyót. Sárga bábut Kockás mezőn [= sakktáblán] kedvvel léptettem én. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): kirakatbábu.
bábuz(ik).
