bakator
bakator főnév -t, -ja
1. Kékespiros bogyójú, jó minőségű régi magyar szőlőfajta, ill. az ezt termő szőlőtő. A bakator az Érmellék fő szőlőfaja volt. Rózsaszőlő bakator. | Piros a bor ha kiforr. (Tompa Mihály)
2. Ebből a szőlőből szüretelt, zöldessárga színű, zamatos, savanykás pecsenyebor. Boldog, boldogtalan bejárhat [a pince] belsejébe és pusztíthatja a bakatort. (Mikszáth Kálmán)
bakatoros.
