ballag
ballag tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon
1. <Ember, állat> lassan, kényelmesen lépegetve megy v. jön. Csendesen, elgondolkozva ballag; ballag a legelő jószág. Egy öreg ember ballagott az úton. Egy macska álmosan ballag az udvaron. A négy ökör lassacskán ballagott. (Petőfi Sándor) Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzsedalok. (Ady Endre) A fekete asszony … tovább ballagott a pusztán. (Móricz Zsigmond)
2. (iskolai) <Végző közép- v. főiskolás diák> az utolsó tanév legvégén az intézet helyiségeit és környékét csoportosan, hagyományos módon bejárva búcsúzik az iskolától. Holnapután ballagunk. Ballag már a vén diák.
3. Már az ötven, a hatvan, a hetven stb. felé ballag: <személy> az ötvenedik, a hatvanadik, hetvenedik stb. évéhez közeledik.
Igekötős igék: átballag; beballag; elballag; felballag; hazaballag; kiballag; leballag; utánaballag; visszaballag.
ballagdál; ballagó.
