balzsamír
balzsamír [m-í] főnév (irodalmi nyelvben)
1. Gyógyító, enyhítő hatású kenőcs, ír. Balzsamír a fájó sebre. Seböket kimosták tiszta forrásvizzel, Bekötözték szépen, drága balzsamirrel. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) Enyhítő beszéd, szó; vigasztalás. Nemzeti költészet löveli … a nemes érzelmek fénysugarát a népekre … az csepegtet balzsamírt a boldogtalan vérző keblébe. (Kossuth Lajos) [Széchenyi emlékezete.] Oszlásodat még a család siratja – Oh, mert ily sebre hol van balzsamír? (Arany János)
