bánik
bánik tárgyatlan ige -ok, -sz; -t; -jon
1. (Vhogyan) bánik vkivel: vmilyen eljárást követ, viselkedést tanúsít vki, főleg a rábízott, alája rendelt személy irányában. Durván, emberségesen, igazságtalanul, jól, kegyetlenül, rosszul bánik vele. (Nem) tud bánni az emberekkel. Mostohán bánik a gyerekkel. Csínján bánik vkivel, vmivel. Szóláshasonlat(ok): úgy bánik vkivel, mint a ® kutyával; úgy bánik vele, mint a ® ronggyal; úgy bánik vele, mint a hímes ® tojással; úgy bánik vele, mint a ® sáfránnyal. Azelőtt szép szóval bánt vele s gyöngéden. (Arany János) A gyerekekkel jól bánik a mostohájuk. (Gárdonyi Géza) A háziak minden cseléddel rosszul bánnak. (Nagy Lajos)
2. <Jószággal v. ritk. ápolásra szoruló növénnyel> rendszeresen foglalkozik, a szükségessel ellátja. A juhász a nyájjal, a kocsis a lóval bánik. Aki szeret a virágokkal bánni, az soha sem unja magát. (Jókai Mór)
3. <Vmely tárggyal, eszközzel> dolgozik, azt kezeli. Ügyesen bánik a fegyverrel, szerszámmal; kitűnően bánik a labdával. Ahogy Liszt bánik a zongorával, azt szavakkal leírni nem lehet. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Könnyen bánik vmivel: meggondolatlanul, felszínesen jár el vele, nem fordít rá kellő figyelmet. Könnyen bánik a pénzzel.
Szólás(ok): ld. kéz.
Igekötős igék: elbánik; kibánik.
bánó.
