bárd [1]
bárd [1] főnév -ot, -ja
1. rövid fanyélre erősített hosszabb, széles, egyenes pengéjű, vasból készült vágószerszám, amelyet fa durva megmunkálására, egyengetésére, ill. hús v. csont feldarabolására használnak. Húsvágó bárd. Az urunk két óráig volt a mészárossal. Azt mondják felőlle, hogy … nemcsak a bárdot tudja forgatni, hanem az ország dolgát is. (Mikes Kelemen) Édesapám már a bárddal csapkodta a fát. (Móricz Zsigmond)
2. (történettudomány) Rövid nyelű, rendsz. széles pengéjű középkori (harci) eszköz, fegyver, amelyet néha hajítottak is távolabbi célpontra. Harci bárd. A király engedne: „kegyelem” kiáltja, De elébb járt a vas, Toldi Miklós bárdja. (Arany János) || a. A hóhér pallosa. A hóhér lesújtott bárdjával. Nyugodtan hajtnám bárd alá fejem. (Madách Imre) Járta a bárd és a négyeltetés [= felnégyelés]. (Ady Endre)
Szólás(ok): (irodalmi nyelvben) elássa v. eltemeti a harci bárdot: véget vet az ellenségeskedésnek.
Szóösszetétel(ek): 1. bárdcsapás; 2. csatabárd; hóhérbárd.
bárdol.
