barka [1]
barka [1] főnév barkát, barkája (növénytan)
1. Némely fa és cserje apró, kocsánytalan virágokból álló, lelógó fürtös virágzata; elnyílás után rendsz. mindenestül lehull. A diófa, fűzfa, mogyoró barkája. A nőkön lenge illat, A fákon szürke barkák. (Juhász Gyula)
2. Szűk. ért. a fűzfa barkája; fűzbarka. Kezében megszentelt barkát tartott. (Mikszáth Kálmán) Az angyalos szenteltvíztartóra nézett, a szentelt barkára az ajtó mellett. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. barkaszentelés; barkatoboz; barkavessző; 2. fűzbarka.
barkácska.
