basa
basa főnév basát, basája
1. (történettudomány) <A szultánok uralkodása alatt Törökországban és néhány más mohamedán államban:> tartományi kormányzó; pasa. Vérétől hízott földjén Kenyeret nem gazdája, Nem az arat … Hanem szultán basája. (Kisfaludy Sándor) Vén basák fürödtek itten [Budán] | a kénes, zöld, lanyha vízben. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Önkényeskedő, hatalmával visszaélő személy; zsarnok. Nagy basa volt ő azon a vidéken. Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet, Mert él basák és buták közepette. (Ady Endre) Gőgös basák és | talmi urak közt | igazi úr ő. (Kosztolányi Dezső)
basás; basaság.
