basszus
basszus főnév -t, -ok, -a (régies írva: bassus is) (zene)
1. A legmélyebb férfi énekhang. Mély, zengő basszus. Az új énekesnek tömör, szép basszusa van. || a. Az ilyen hangú énekes; basszista. Ki volt a basszus? || b. Tág. ért. mély férfihang. Egy basszus hangzott ki a vitából. A szónok már basszusával is hatott. Bosszús | dühvel harapja ablakom az orkán | s brummog sötéten, mint egy síri és mély | basszus. (Kosztolányi Dezső)
2. <Énekkarban> a legmélyebb férfiszólam, az énekkar basszistáinak együttese. Most a basszus próbál. A basszus a legerősebb szólama az énekkarnak.
3. <Zenekarban> a legmélyebb hangú hangszereknek (cselló, nagybőgő, fagott, tuba stb.), ill. az őket megszólaltató zenészeknek együttese. Most a basszus játssza a témát. A basszus a kelleténél előbb lépett be.
4. Zeneműveknek legmélyebb szólama. A zenemű rendszerint a basszusra épül. || a. Szűk. ért. énekkari műveknek legmélyebb szólama. A bassust lejjebb egy sem bírta. (Csokonai Vitéz Mihály) Te énekeld a discantot [= a legfelső szólamot], én meg a bassust. (Jókai Mór)
5. A zongora, orgona mély fekvésű hangjainak összessége. A zongora basszusa hamis.
6. jelzői használat(ban) Basszusként (1) hangzó, rá jellemző. Basszus férfihang.
Szóösszetétel(ek): 1. basszusbariton; basszusklarinét; basszuskürt; basszusszóló; basszustrombita; 2. kontrabasszus.
basszusú.
