bátya
bátya főnév bátyát, bátyja, bátyjai v. (ritk.) bátyái
1. (rendsz. birtokos személyraggal) Idősebb férfitestvér, fivér <fiatalabb testvéréhez való viszonyában; megszólításként is, gyak. keresztnévvel>. Vkinek édes bátyja. Kedves bátyám! Béla bátyád hogy van? Már rég nem láttam bátyádat. Vitéz volt apja; György is, álnok bátyja, A királyfi mellett nőtt fel mint barátja. (Arany János) Pál elmondta, hogy szerencsét próbál a városban. Nagy rokonsága van ott. A bátyja rendőr. (Móra Ferenc) || a. (birtokos személyraggal) (ritka, bizalmas) Nagybátya v. általában idősebb rokon férfi <unokaöccséhez v. fiatal(abb) rokonához való viszonyában>; (nagy)bácsi. Bátyám és nagynénim.
2. (gyak. birtokos személyraggal v. kereszt-, ill. ritk. családnévvel) (bizalmas) <Idősebb közeli ismerős férfi megszólításaként v. ritk. megnevezéseként:> bácsi (1a). Hogy vagy, kedves bátyám? Sokat emlegettünk, Géza bátyám. Üdvözöljük Babos bátyánkat! A furfangos diák is nagyot hörpintve szólt: Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt. (Garay János) [Juhász Gyulához.] Bátyám, ki bortól mámoros éneket Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát. (József Attila) || a. (bizalmas, birtokos személyrag nélkül régies) <Idősebb ismeretlen férfi kissé leereszkedő, néha kötődő megszólításaként.> Ha szépen megkérem kendet, öreg bátya, Átszállít-e engem tenger más[ik] partjára? (Petőfi Sándor) „Hogy’ az ócska vasad, bátya? | Hátha vásárt ütnénk: sokan vagyunk, látja.” (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. bátyámuram; 2. nagybátya; testvérbátya; unokabátya.
bátyámoz; bátyáz.
