beárul
beárul tárgyas ige
<Vmely hatóságnál> rágalmazó v. áruló módon, rosszindulatúan bevádol, feljelent vkit, vmit. Elvtársai szervezkedését beárulta a rendőrségnek. A fiú beárulta gyámapját, mint veszélyes felforgatópárti főnököt. (Jókai Mór) Gyűlöltem Kiss Áront, … mert … ő árulta be, hogy [nagyapám] a jobbágyokkal konspirál. (Móricz Zsigmond) || a. (iskolai) Beárul vkit: árulkodik rá, vmely csínyjét v. mulasztását bejelenti. Társát beárulta a tanítónak.
beárulás; beáruló; beárult.
