becipel
becipel tárgyas ige, (népies) becepel (bizalmas)
1. <Nehéz tárgyat, terhet, magával tehetetlen személyt> erőlködve bevisz v. behoz vhova. Becipeli a zsákokat hozzám az udvarra. Az ölében kellett a beteg gyereket becipelnie a városba.
2. (átvitt értelemben) Vkit erőszakoskodva magával visz v. hoz vhova. Becipelte magával a kocsmába. Egyszer egy premieremen becipelt egy páholyba s bemutatott a Kende Zsiga gyerekeinek. (Móricz Zsigmond)
becipelés; becipelő; becipelt; becipeltet.
