becsavar
becsavar tárgyas ige
1. <Főleg csavart v. csavarmenetes tárgyat> vmibe csavar, csavarva megrögzít. Becsavarta az erősítő csavarokat. A kampót becsavarta a gerendába. Becsavarta a villanykörtét. || a. (ritka, költői) <Örvénylő víz v. forgószél> forgó, keringő mozgással magába húz, szív vmit. Testét Vad halak étkéűl becsavarta fenéktelen örvény. (Vörösmarty Mihály)
2. <Vékonyabb, rugalmas v. hajlékony anyagot> kör- v. csigavonalban többszörösen behajlít, beteker, összecsavar. Becsavarja a haját.
3. Becsavar vmibe v. vmivel: szövött v. más, burkolásra alkalmas anyaggal körülcsavar, bepólyál, be(le)köt (vmibe) vmit. Apróságait becsavarta kendőjébe. Egy törülközőbe v. egy törülközővel becsavarta a fejét. Papirosba csavarta be a kenyeret. Sebesült karját szorosan becsavarta egy tiszta ruhával. Papirossal becsavarta az edény száját. (Arany János)
becsavarás; becsavargat; becsavarható; becsavaró; becsavarodik; becsavart; becsavartat.
