becsületesség
becsületesség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A becsületes (1–2) melléknévvel kifejezett (emberi, jellembeli) tulajdonság. Feltétlen, közmondásos becsületesség. A becsületesség szép erény. Becsületességgel mehetsz a legtöbbre. Becsületességnél jobb számítás e földön nincs. (Széchenyi István) || a. Vkinek, vminek becsületes (1–2) volta. Szándékának becsületességéhez szó sem férhet. Mindenki (el)ismeri becsületességét. Gyanús, hogy kétszer is úgy kirakatba állította a becsületességét. (Gárdonyi Géza) Mindenütt találkozni magyar származású pincérrel, akit gazdái megbecsülnek … előzékenységéért, becsületességéért. (Krúdy Gyula)
becsületességű.
