befúj
befúj ige, (népies, régies) befú
1. tárgyatlan <Szél vmely nyíláson át> behatol vhova. Befúj a szél az ablakon.
2. tárgyas <Szél> besodor, bejuttat vmit vhova. Befújja a szél a havat a nyitott ablakon.
3. Vmivel befúj vmit: a) <szél> ráhord vmit vmire. A szél hóval fújta be az utat; b) befecskendez vmit vmivel. Befújja a képet, a rajzot fixírozóval. || a. Vmit befúj a hó: a szél (sok) havat hord vmire, és azzal betakarja. Befútta az utat a hó. A … csak egyszer járható Utat a büszke ormokon | … befútta már a hó. (Tóth Árpád)
4. tárgyas (bizalmas) Elárul, besúg (1) vmit vkinek. Rupertus, … ha valami hűtlenséget követek el, azt … Ágnesemnek bizonyosan be fogja fújni. (Jókai Mór)
befújás v. befúvás; befújó v. befúvó; befújt v. befútt.
