beigazol
beigazol tárgyas ige
<Korábban kétségbe vont állítást v. feltevést> teljesen igazol (1); bebizonyít. Az események beigazolták a gyanút. || a. Igazol, bizonyít. Ez a kísérlet beigazolja az energia megmaradásának tételét. Hozhatsz tanúkat, akik beigazolják, hogy az vagy, akinek magadat kiadod? (Mikszáth Kálmán)
beigazolás; beigazolható; beigazoló; beigazolt.
